Válas György tudományos és mûszaki hírei
Élettudományok

Tollak, pihék borította dinoszaurusz

 

Régóta dúl a vita, hogy milyen is volt a dinoszauruszok kültakarója, milyen volt a megjelenésük. Sokáig csak arról vitatkoztak a paleontológusok, hogy vastag bõr borította-e õket, vagy páncél, mint a mai krokodilféléket. A leletek ezt nem segítettek eldönteni, mert hatvan-száz millió éves, vagy még öregebb maradványaik csak csontokat tartalmaztak, esetleg tojáshéjat, nemrég pedig belsõ szerveket.

Kínai és egyesült államokbeli paleontológusok most bejelentették, hogy megtalálták az elsõ olyan dinoszaurusz-leletet, amely nemcsak a csontokat tartalmazza, hanem az állat nagyon finom rajzolatú teljes lenyomatát is. Ilyen leletre már régen vártak, hisz teljes lenyomatot ugyanilyen régrõl halakról és õsmadárról már többet találtak. A lenyomat azonban hatalmas meglepetést hozott: az állat teljes testét tollpihék és primitív tollak borították.

A talált dinoszaurusz a velociraptorok kisebb testû rokona, a dromaeoszaurusz nagyon fiatal példánya, olyan fiatal, hogy még aránytalanul nagy a feje, vagyis kölyöknek is fiatal. Tágabb értelemben a két lábon járó, ragadozó fejlett teropodák közé, tehát a Tyrannosaurus rex rokonságába tartozik.

A kutatók annyi következtetést már levontak a leletbõl, hogy a tollak nem a madarak kialakulásával fejlõdtek ki, kialakulásuk nem a repülés lehetõségét szolgálta. Ezt azonban már valamivel korábban is tudtuk egy 220 millió évvel ezelõttrõl ránk maradt tollas hüllõleletbõl. Arra azonban óvakodnak következtetni ebbõl az egy leletbõl, hogy milyen volt általában a dinoszauruszok kültakarója.

Pillanatnyilag van egy juvenil teropoda leletünk tollakkal borítva, és nincs egyetlen más olyan dinoszaurusz-leletünk sem, amely mutatná az állat kültakaróját. Ebben a helyzetben még sok minden lehetséges. Lehetséges az a szélsõséges helyzet is, amelyre eddig senki sem gondolt, hogy a dinoszauruszok valamennyien tollasak voltak. Lehetséges azonban az is, hogy nem minden dinoszauruszt borítottak tollak, csak a fejlett teropodákat, vagy még annál is szûkebb kört. Lehetséges végül még a másik szélsõséges eset is, hogy még a most tollakkal talált fajnak is csak a juvenil példányai, vagy azon belül is csak a bébi példányok viseltek tollakat, amelyeket késõbb, nagyobb testméretet elérve, biztonságosabb hõháztartásra szert téve már elvesztettek. A feltalált egyetlen különleges lelet nem szûkítette, hanem bõvítette az elképzelhetõ lehetõségek körét: az eddig elképzelt bõr vagy páncél mellé felmerült egy harmadik lehetõség, a tolltakaró is.

(A hidegvérûek vagy melegvérûek vitában a teropoda most talált tolltakarója éppúgy a melegvérûség felé billenti el a mérleget, mint a nemrég egy ornithischiában talált négykamrás szív.  —  A szerk.)

2001. május 3.

American Museum of Natural History Press Release, April 25, 2001,
http://www.amnh.org/science/specials/dinobird.html


Ezt az oldalt a legelõnyösebben kedvenc böngészõjével olvashatja.

E hír Válas György szellemi tulajdona. Magáncélra, tanulmányi és tudományos célra szabadon használható, de bárminemû (akár közvetlen, akár közvetett) anyagi haszonszerzésre irányuló felhasználása csak a jogtulajdonossal kötendõ külön szerzõdés feltételei szerint jogszerû.

 

Vissza az élettudományok híreinek tartalomjegyzékére
Vissza a hírek tartalomjegyzékére Vissza Válas György honlapjára Válas György tematikus internet-katalógusa